A József körúton sétáltam a Blaha felé, amikor valaki hátulról befogta a szemem.
– Na, ki vagyok? – Azonnal kitaláltam. II. József volt az.
– József? Rég hallottam rólad, hogy vagy, mit keresel erre, na és hol hagytad a kalapodat?
– Egy kis nosztalgia. Tudod, anyám rólam nevezte el ezt a falut, vagyis most már városrészt. Mindig szerettem itt sétálni. Beülünk egy sörre? Majd a kalapot is elmesélem.
Megrendeltük a sört, a sörkorcsolyát is kihozták már, amikor a pult mögül egy borzas haj tűnt fel, alóla pedig egy teleobjektív lencséje villant ki. Egyúttal a mosdók felől három riporter jelent meg magnóval a vállán, jegyzetfüzettel és mobiltelefonnal a markában.
– Ach, már innen is menekülnünk kell! – nyúlt volna József a kalapjáért (persze nem találta), és már indult is a hátsó kijárat felé. Én viszont az első felé futottam, csak intettem, hogy odakint találkozunk, és már el is tűntem a hirtelen összesereglett paparazzók és bámészkodók tömegében.
Józsefet azóta sem láttam. Az esetről több lap is tudósított, néhányat itt szemlézünk.
***
Megdöbbensz, hová futott a liberális császár!
Nem mindennapi kegyben részesült Halász Géza, a Ludas Mátyás karikaturistája, akit a József körúton korzózó császár meginvitált a legközelebbi sörözőbe. A beszélgetést kihallgató pincér, bizonyos Martinovics Ignác szerint a kalapos király és a kopaszodó karikaturista érthetetlen, titkos, talán feröeri nyelven beszélgettek egymással, vélhetően a mesterséges intelligencia grafikai alkalmazásáról. A kellemesnek induló beszélgetést paparazzók csapata zavarta meg.
Bár a király főkamarása tagadja, hogy Őcsászári fensége a mosdóban keresett volna menedéket, azt viszont több szemtanú is látta, amint a karikaturista, kezében a király kalapjával, a Nyugati irányába menekült.
Melyik kalapjában volt József?
Már maga a tény is példa nélküli, hogy a 18. század kalapos uralkodója megjelent a 21. századi Budapesten, a róla elnevezett körúton, de az mégiscsak sok, hogy megkerülve a protokollt, hazánk főméltóságai helyett egy balliberális firkánccal találkozott, hogy – állítólag – megvitassák a magyar futball helyzetét. Halász Géza, az eszdéeszdékásnak kinéző, sorosbérenc Ludas-karikaturista saját bevallása szerint viszont nem is ért a focihoz, és utoljára 1955-ben, barátja unszolására látott meccset a Szolnoki Légierő pályáján, amelyet talán a Szolnoki MÁV nyert meg. A megbeszélésről tudósító munkatársunk, Martinovics Ignác főpincér elmondta, hogy érthetetlen szavak hangzottak el, mint csatgépété, meg generatív modellezés, és hogy ezután a reformer hírében álló uralkodó feröeri koronával fizetett, mielőtt kalapja nélkül, hajadonfőtt a vécébe menekült a terrorelhárítás fotósai elől.
Királyi történet
Az úr kegyelméből felkent II. József császárunk tegnap, 233 évvel elhalálozása után csodálatosképpen megjelent a világhírű magyar karikaturista, Halász Géza előtt, akit igazi német-rómaihoz méltóan sör melletti beszélgetésre hívott meg a Józsefváros egyik jeles éttermébe. A magyar nép által szeretett és tisztelt uralkodó azzal is kifejezte alázatát, hogy kalap nélkül jelent meg, és az sem zavarta, hogy újdonsült karikaturista barátja egyszerű, hétköznapi öltözetben kísérte el felséges sörözésére.
Sajnálatosképpen a szenzációvadász fotósok megzavarták Őfelségét, így még a korsó sörét sem tudta meginni. Végül az asztalon hagyott egy feröeri százkoronást, majd gyorsan eltűnt a hátsó ajtón, míg sörpartnere a kint bámészkodó tömegen keresztül szökött meg a kamerák elől. Fültanúk szerint hazánk felemelkedésének tervét kívánták megbeszélni, amit kénytelenek voltak félbe szakítani.
Brutalista viseletek a pesti utcán
Furcsa jelenségre lettünk figyelmesek tegnap a József körúton. Két férfi találkozott, láthatóan örültek egymásnak, majd bevonultak egy sörözőbe – eddig ebben semmi különös nincsen. Mit talált mégis különösnek divattal foglalkozó rovatunk munkatársa? Természetesen az öltözetüket.
Az egyik férfi ruházata rendkívül pompás és gazdag volt. Hosszú, díszes kabátot viselt, amelyet „szakaszos” vagy „pufók” kabátnak is nevezhetünk. Bonyolult hajtásokkal, fodrokkal és díszítőelemekkel volt tele, aranyszegéllyel. A ruha anyaga selyem és bársony, a díszítéshez aranyszálat használtak. Hosszú, díszes parókát viselt, amelyet púderrel fehérítettek, és különféle díszítőelemekkel, hajtűkkel, masnikkal díszítettek. Kiegészítőként ékszereket viselt, gyűrűket, nyakláncot, fülbevalót és egy valódi feröeri medált. Elegáns kesztyűs kezében díszes botot tartott.
A másik férfi webáruházakban akciósan kapható, viseltes, szürkés rövidnadrágján két oldalsó és két hátsó zseb volt. A felfüggesztést bordó kínai nadrágtartóval oldotta meg. Pocakján színes, kissé gyűrött póló feszült, rajta Leonardo da Vinci rajzának karikatúraváltozatával. Mezítlábas szandált viselt. A sörözőből távozva egy 18. századvégi divatnak megfelelő elegáns kalapot lengetett.
Interjú a királyi karikaturistával
Lapunk száguldó riporterének sikerült utolérni az újságírók elől menekülő rajzolót.
– Azt beszélik, hogy a furcsa happening a sörözőben a Ludas Mátyás szatirikus lap reklámkampányának volt a része.
– Szó sincs róla, eszünkbe se jutott reklámozni a lapot. Minek azt?
– Ezek szerint ön ismerte a királyt, II. Józsefet? Hol találkozott vele először?
– A hetedikes történelemkönyvben… lehet már vagy hatvan éve.
– Miről beszélgettek a sörözőben?
– A király éppen azt mondta, hogy figyeljem meg a pincért, régi besúgó, beszéljünk inkább oroszul. Mondtam, hogy az jó, mert azt tanultam az iskolában. Akkor megláttuk a fényképezőgépes pacákot. Én nem tudtam, mi a baj, de a király rögtön menekülőre fogta, hát én is elszaladtam.
– Azt mondják, feröeri nyelven beszéltek…
– Uram, én nem értek a focihoz. És futni sem tudok.
– Apropó, egy kalapot tart a kezében…
– Ó, észre sem vettem. Talán, mielőtt elfutottunk, a kezembe nyomhatta.
