Egy felmérés szerint az utóbbi száz év jelentős magyar írói, irodalmárai közül legtöbben a Kos jegyében születtek. A vizsgálati szempont tudományossága persze vitatható. Először is mi az, hogy jelentős író? A lexikoncímszavak hosszúsága, a belföldi és külföldi publikációk, az eladott példányszámok, a kritikák, díjak és jutalmak nem annyira a jelentőséget, mint inkább az elismertséget jelzik. Sajnos már az íróság fogalma is nyugtalanítóan tisztázatlan, és ha lehet, a jelentős íróé még inkább az. Az elismertség és a tehetség fogalmainak viszonya nem szimmetrikusan tranzitív, számos elkedvetlenítő példával szolgál az irodalomtörténet. Lábjegyzetté zsugorodó kultúrhéroszok. De azért néhány állítás valószínűsíthető. Valószínű például, hogy Kosztolányi Dezső író és költő volt, s 1885. március 29-én született, azaz a Kos jegyében.
Az irodalom jelenlegi közállapotaira tekintve félő, hogy a kosok győzelmének híre gyűlölködő támadások kereszttüzébe kerül, megkérdőjelezik a vizsgálatot készítők elfogulatlanságát (nyilván a bizottság tele van kosokkal), és fölmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán van-e értelme az ilyen típusú asztrál-literatúrai összefüggések boncolgatásának. Aki nem hisz a csillagokban (el tudom képzelni, hogy él még néhány ilyen bitang a hazában), csak legyint a hírre, esetleg gúnyosan csettint a nyelvével, aki viszont hisz a csillagokban, annak nem okoz különösebb meglepetést, hogy a kosok taroltak, mert a bulvársajtó primitív álhoroszkópjai is régóta hirdetik, hogy kosokból lesznek a remekírók.
Mindent összevéve, az írótársadalom számára talán nem feltétlenül káros ez a kimutatás: aki a Kos jegyében született, reményt és biztatást nyerhet abból a tényből, hogy tehetsége nem légből, hanem égből kapott, aki meg nem kos, önbizalmat meríthet abból a másik felismerésből, hogy a kedvezőtlen kozmikus konstellációk ellenére, saját erőből tudott íróvá lenni.
Legyünk jóhiszeműek, fogadjuk el a kosok győzelmét, legyen övék a (statisztikai) dicsőség.
Néhány adat ízelítőül: a Kos jegyében született Kosztolányi mellett Kassák Lajos (1887), Hamvas Béla (1897), Márai Sándor (1900), Németh László (1901), József Attila (1905), Örkény István (1912), Konrád György (1933), Radnóti Sándor (1946), Spiró György (1946), Esterházy Péter (1950). Összehasonlításul a rákok szerényebbnek tűnő toplistája: Móricz Zsigmond (1879), Füst Milán (1888), Weöres Sándor (1913), Nagy László (1925), Tolnai Ottó (1940), Kovács András Ferenc (1959). Kedves kosok, ha már így alakult: mindent bele, alKOSsatok remekműveket!
